Blogindító előzetest olvashattok egyik készülő regényemből, mely az állatkínzás felszámolásáról szól.
Részlet A Csodálatos Mimiből
El sem tudtam képzelni, hogy juthat
el valaki odáig, hogy teljes szívéből higgyen az ördögben. A sikolyok és
hörgések szívbénító forgatagában remegve a fegyveremhez nyúltam, s közben
elhanyagolható mértékű gyengeséget éreztem amiatt, hogy most először és valószínűleg
utoljára fogom használni azt. A kétségbeesésnek legtávolabbi bugyrán is túl
voltam, ott, ahol már semmi sincsen, majd tétován a ravaszra helyeztem az
ujjamat. A tehetetlen farkas fájdalmát magam is éreztem, testének minden
görcsös rándulására én is mozdultam, halálon túli üvöltésének hangjára belül
magam is ordítottam. A ködös sötétség miatt nagyon kellett meresztenem a
szemeimet, hogy felfogjam, pontosan hol ér véget az állat és hol kezdődik az ember.
Aztán hirtelen minden eddigi erőfeszítésem hiába lett. Az isteni teremtményről
egyetlen iszonyú rántással egyben vált le a bőre, s mielőtt elgyötört teste élettelenül
ernyedt volna el, fejét mégegyszer, utoljára felemelve egyenesen rám nézett. És
akkor valami hirtelen kiszállt belőlem. Erőtlen térdeim már nem tartották meg
többé a testemet, amely önkívületben zuhant le a hideg földre. Álomtalan
álmomban egy haldokló világ holdfénye tűzött rám, s tudtam, hogy most minden
örökre elveszett.
folyt. köv.
Eszti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése